First day in the city

Húúú, hát ez csodálatos, most értem vissza, muszáj tanulnom, de előtte még megnéztem hol lesz a vizsga, aztán majdnem elragadott a város. Na kezdem az elejéről.
Szóval vissza a tegnapi napra, volt egy kis bonyodalom a reptéren, amikor kimentünk nem volt biztos, hogy elindul a gép, mert még nem érkezett meg Münchenből. Aztán a check in pultnál mondta a srác, hogy nincs átrakva a jegyem, álljak sorban a Delta pultjánál és irassam át. Kb negyven perc alatt sorrakerültem és kiderült, hogy át van írva, utána már simán ment minden. Bejutottunk, anyukámat jól megtapizták, engem nem :)
Gondoltam késni fog a gép, de aztán kettő után már boarding volt. Persze csak azért, hogy az utasok ne lázadjanak, mert a gép még nem volt kész akkor jégtelenítették, tankolták stb. Négykor indultunk el kb, odadtak minden papírt amit ki kellett tölteni a beutazáshoz. Szerencsére hamar hozták a kaját, mert már majdnem éhen haltam :) Egyébként a kaja is jó volt, vagy már akkor minden mindegy volt és ennek is örülni tudtam. Végig kezemben volt a köny, nem túl hatékonyan de tanultam, egy fejezetet el is tudtam olvasni. Azt nem mondom, hogy elröppent a közel tíz óra, de egyáltalán nem volt annyire szörnyű, mint amire számítottam. Anyukám remekül bírta az utat ő is olvasgatott, meg néha azért a biztonság kedvéért tépte az idegeimet. "Biztosan fázol kislányom." (nem fáztam)
"Odaadom a takarómat"
nem kell nem fázom
"Itt a sálam, vedd fel stb stb stb"
Szerencsére sikerült meggyőznöm, hogy 32 évesen már elég jó a hőérzetem és el tudom dönteni, mikor fázom, így röpke fél óra után hanyagoltuk a témát.
Az utolsó másfél óra volt kicsit rosszabb már fájt a hátam meg mindenem, de hoztak megint kaját, és így kibírtam azt is. Mögöttünk egy díszmagyarba öltözött hazánkfia politizált, és egy hasonló gondolkodású pajtásával elmentek megnézni az előlrébb ülő politikust aki szintén a gépen utazott, és utána kielemezték hogy miért nem szégyelli magát, hogy az első osztályon utazik. Persze mondanom sem kell, hogy közel sem volt hozzá az első osztály, a wc sokkal közelebb volt :)
De nagyon türelmes voltam, még a füldugómat sem vettem elő, hogy ne kelljen hallanom az okos dumát. Úgy látszik a végén még toleráns ember lesz belőlem.
Kb a tervezett időben érkeztünk, ami itt este 7 órát jelentett, utána az útlevélellenőrzés meg a ki miért jött mit csinál kérdések és újjlenyomat vétel után már be is léphettünk az országba. A csaj aki faggatott teljesen olyan volt, mint a rendőr csaj a Harmadik műszakból, a nevét nem tudom. Good luck-ot kívánt a vizsgához, meg megjegyezte, hogy akkor csak mumnak holiday nekem meg exam, nem világosítottam fel, hogy azért lesz még holiday nekem is :)
A csomagokat lerángattam a futószallagról, amikor egy segítőkész feka ember már hozta is a kis kocsit, és persze anyukám örömmel elfogadta mire én körülnéztem, mindegy kapott egy kis pénzt és így rohanva kijutottunk a taxiig. A taxis is feka mint itt majdnem mindenki, ráadásul rambó rágó a szájában, így alig értettem amit beszél, a szálloda címe a táskámban, igy kis dugót okozva megálltunk az út közepén mire kikerestem. Persze éppen elromlott a kártyaolvasója így csak kp-vel tudtam fizetni, de nem vert át nagyon azt hiszem. Ernával beszéltem, mondta hogy ne hagyjuk ki a ma est sétát, mert az a legjobb orvosság a jet lagre és úgyis hajnali háromkor kipattan majd a szemünk és nem fogunk tudni tovább aludni.
A kezdődő és egyre erősődő fejfájásomat sikerült egy gyógyszerrel elnyomni, így csak a félig kómás állapot és a szédülés maradt, de elindultunk.
A Broadwayen sétálgatva halálra fagyva találtunk egy boltot ahol tudtam adaptert szerezni, ami kiemelt projekt volt, mert a gépem már kezdett elfáradni, és a telefonom sem bírta volna sokáig. Elmentünk a Time Square-ig, ahogy már írtam meglepően kisebb volt mint képzeltem, és este a nagyon hidegben nem is volt ott annyi ember mint a filmeken, de még így is nagyon szép volt.
Aztán halálra fagyva haza és alvás, az ígért hajnali 3-as keléssel.
A szobában légkondi fűt, a hangja annyira brutális, hogy kell pár nap míg megszokom, és még meleg sincs igazán. Reggel gyors készülődés, rövid skype a kevés barátommal :) :) :) reggeli és irány a reptér. Vagyis előbb még felhoztunk Erna kicsilányát a szobába, mert meg kellett igazítani a sminkjét :) A kiscsaj egyszerűen hihetetlen mosolyog, közvetlen, imádnivaló, pont ahogy számítottam rá.
Aztán metrózás és airport train. A metron olyan érzéssem volt mintha Stockholmban lennék, ott is kb ennyi furcsa ember volt. Mondjuk itt az utcán is ez van, van aki énekel, sokan magukban beszélnek, (nem telefonálnak) és ahogy kinéznek az még durvább.
Anyukám remélhetőleg hamarosan odaér és remélhetőleg Pittsburghbe, mert a biztonsági kapun túlra már nem tudtuk kísérni.
Most a szállodában kéne tanulnom, de ezt a postot írom, ami egész hosszúra sikerült, remélem otthon is történt annyi dolog, hogy legalább ilyen hosszúak lesznek a kommentek.
Tünde, remélem továbbra is önmegtartóztatás, egy hős vagy irigyellek nekem sajnos nem sikerült! A nátha javul? Problems and issues?
Mindenkinek pusszantás a távolból, és már most cross your fingers, holnap vizsgázom!!!